playliszt

Leonard, azaz „Keleti” Bernstein (ezzel a névvel különböztették meg névrokonától, Elmer, azaz „Nyugati” Bernsteintől) operák, balettek, musicalek mellett három filmhez is komponált zenét. Szinte minden zenei műfajban alkotott, csak a vonósnégyest nem találtam meg életművében.

Az amerikai karmestert a történelem egyik legtehetségesebb és legsikeresebb muzsikusának tartják. Karmesteri, zeneszerzői és pedagógusi tevékenysége hihetetlenül sokrétű, a világ szinte összes nagy zenekarát vezényelte, és az ő nevéhez fűződik az első klasszikus zenéről szóló televíziós előadássorozat is. A népszerűbb műfajok közül talán a musical volt leginkább az ő otthona, de szerencsére akkoriban már a filmipar is érdeklődni kezdett a sikeres Broadway-produkciók iránt, így két musicaljének létezik filmes adaptációja is.

Időrendben első ezek közül az Egy nap New York-ban. A Jerome Robbins ötlete alapján, Betty Comden és Adolph Green szövegére készült musical 1944-ben került színpadra először. A filmváltozat 1949-ben készült. Az eredeti forgatókönyvhöz képest jelentős változtatásokkal forgatták a filmet. Bernstein zenéjét a másik komponista, Roger Edens túl komplexnek, túl operai hatásúnak tartotta, ezért több számot is kivett Bernstein zenéjéből, s helyette a saját maga által írt, könnyebben emészthető, Edens szerint ’slágeresebb’ dalokat tett bele. Bernstein emiatt megsértődött és bojkottálta a mozit. A film zenéje mindenesetre Oscar-díjat kapott.

Bernstein második filmje a Rakparton, ami egy amerikai filmdráma a rakodómunkásokról. A film rendezője Elia Kazan volt, a főbb szerepekben Marlon Brandot, Karl Maldent, Rod Steigert és Eva Marie Saint-et láthatjuk. A három film közül ez az egyetlen Bernstein életművében, amely nem egy musical átdolgozása, hanem eredeti filmzene.

A Rakparton 24, a New York Sun-ban megjelent cikk alapján készült. Malcolm Johnson Manhattan és Brooklyn kikötőiben zajló erőszakról és korrupcióról szóló publikációit 1949-ben Pulitzer-díjjal jutalmazták. A filmet 36 nap alatt forgatták a hobokeni dokkokban, munkásszállásokon és kocsmákban. Terry Malloy karakterét valós személyről mintázták.

És jöjjön a harmadik filmzene, a West Side Story. Az 1961-es musicalt Robert Wise és Jerome Robbins rendezte, ez is, akárcsak a Városban, egy Broadway-produkció adaptációja, amely William Shakespeare Rómeó és Júlia című tragédiája nyomán készült.

A filmzene hangszerelését, csakúgy, ahogy a Broadway-musicalét is, Sid Ramin és Irwin Kostal készítette. Bernsteinnek nem tetszett az újrahangszerelt változat. Az eredeti partitúra körülbelül 30 muzsikust dolgoztatott, a filmzenéhez megtriplázták ezt. A hat szaxofonnal, 8 trombitával, 5 zongorával és 5 xilofonnal megszólaló filmzenét Bernstein „lehengerlőnek és a textúrát, valamint a finomságot teljesen nélkülözőnek” tartotta.

Állítólag van egy ütem a West Side Storyban, amit Bernstein az egyik legszebbnek ítélt. Ő így nyilatkozott: „Ha ehhez az ütemhez érünk, minden alkalommal kicsire összehúzom magam – tudom, hogy ez Aaron Coplandtől van”. Copland erre így reagált: „Tudod, hogy szabadulhatnál meg ettől a nyomasztóm érzéstől? Utald át a jogdíjad egy részét nekem”.