Bach, a középszerű
2014 04 17. 09:30 - playliszt
A zenetörténet sem mentes sem intrikáktól, sem sorsszerű véletlenektől. Íme egy apró szappanopera, hogy hogyan lett Bach a híres Tamás-templom karnagya…
Telemannnak kitűnő állása volt Hamburgban, de korábban, fiatalon pár évet eltöltött Lipcsében is. A városvezetéssel és a közönséggel igen jó kapcsolatot épített ki, viszont a város templom karnagyának, Johann Kuhnaunak konkrétan az idegeire ment. Telemannak érezte, hogy mi tetszik az embereknek, és a legújabb divatot mindig beleépítette kompozícióiba. Kuhnau ezzel szemben egy konzervatív, a saját templomához végletekig lojális valaki volt, aki nem nézte jó szemmel, hogy a karizmatikus Georg Philipp egy negyvenfős együttest alapít, és odacsábítja a város legjobb zenészeit, hogy templomi muzsika helyett operát játszanak. S amikor Telemann – a városi tanácsnál jóakarókat szerezve - egy olyan templomnál vállalt pozíciót, amelyik NEM Kuhnau irányítása alatt állt, megkezdődött a nyílt harc kettejük között. Ahogy Kuhnau megbetegedett, a városvezetés szinte várta, hogy az öreg lehunyja a szemét, és a vonzó pozíciót Telemannak adhassák.
Ugorjunk előre az időben 15 évet. Kuhnau meghalt, és megüresedett az állása Lipcsében. Telemann, akkoriban tehát Hamburg lakosa megpályázta ugyan, de igazából nem lelkesedett egy újbóli költözésért. Valójában arra használta a lipcsei állásajánlatot, hogy magasabb fizetést csikarjon ki magának hamburgi feletteseitől. Meg is kapta. Visszavonta tehát a jelentkezését, és így egy másik jelentkező, Johann Sebastian Bach kapta meg az állást. Ekkor hangzott el egy lipcsei hivatalnok szájából az az elhíresült, kitűnő ízlésről tanúskodó mondás, hogy „ha már nem kaphatjuk meg a legjobbat (mármint Telemannt), akkor be kell érnünk a középszerűvel” (azaz Bachhal). Soha rosszabb vásárt...
Playliszt
