playliszt

... avagy volt-e ízlése a Zongora Atyjának?

Bizonyára volt, bár kortársa, Wolfgang Amadeus Mozart egy édesapjának írt levelében nem dicsérte agyon Muzio Clementit. Szó szerint ez áll a küldeményben: „Derék csembalista - és ezzel mindent elmondtam. Jobb keze nagyon mozgékony. Fő erőssége a tercpasszázs. Egyébként krajcárnyi ízlés vagy érzés sincs játékában. Puszta virtuozitás, semmi több.”

Mozart lesújtó kritikája ellenére a római születésű és dallamos nevű Mutius Philippus Vincentius Franciscus Xaverius Clementi mégis maradandó hatást tett a zenetörténetre saját jogon, valamint tanítványain keresztül is.

Az 1752-ben, ezen a napon világot látott gyermek sokoldalú zenei tehetsége meglehetősen hamar megnyilvánult: már tizenkét éves korában megírt egy négyszólamú misét és egy oratóriumot (Martirio de’ gloriosi Santi Giuliani), ez utóbbiból ma már csak a libretto maradt fenn sajnos. Ezen érdemei elismeréseképp 13 éves korára orgonistaként alkalmazták.

Egy évre rá egy angol úr római tartózkodása alatt felfigyelt Clementi tehetségére és a szülők beleegyezésével a délnyugat-angliai Dorsetben lévő birtokára vitte. Itt alapos iskolai képzést kapott, megsimerkedett Händel, Bach és Domenico Scarlatti műveivel. 22 éves korában Londonba ment, ahol zongoristaként és zeneszerzőként koncertezett, és a King’s Theatre előadásait vezette.

A sikereken felbuzdulva európai hangversenykörútra indult. Párizs, München és Salzburg után Bécs következett, ahol 1781 szentestéjén, II. József színe előtt összemérte zongoratudását Mozarttal. A verseny Clementi győzelmével zárult, ez után írta Mozart apjának a cikk elején idézett mondatokat.

1783-ban visszatért Angliába, ahol mint karmester, zongoravirtuóz és pedagógus aratott sikereket. Növendékei, mint például Johann Baptist Cramer és John Field, híres zongoravirtuózok lettek. (Cramer neve a mai fülnek az ujjgyakorlat-gyűjtemény, John Fieldé pedig a noktürn „feltalálása” okán lehet ismerős.) Az 1790-es években elkezdett zongoragyártással és zenekiadással is foglalkozni. 1798-ban a Longman & Broderip nevű híres zongoragyártó és zeneműkiadó céget átkeresztelték Clementi & Co. névre.

Hosszú-hosszú hangversenykörutak és egy boldog, de tragikusan rövid házasság után visszatért Londonba, ahol részt vett a Royal Philharmonic Society megalapításában, majd kinevezték a társaság igazgatójának. Eveshami birtokán hunyt el 80 évesen. A londoni Westminster-apátságban temették el, síremlékén ez áll: a Zongora Atyja.

Zenéjét a billentyűsök jól ismerik, az ínyencek pedig szerencsére mostanában kezdik észrevenni szimfóniáit is.

Mozart felhasználta Clementi B-dúr zongoraszonátájának egy részletét A varázsfuvola című daljátékának nyitányában, Eric Satie pedig a zeneiskolások számára legismertebb Clementi-műre (C-dúr szonatina Op. 36) építette fel humoros Bürokratikus szonatináját, kedves történetet találván ki köré.

Playliszt